GYIK #2
31
GYIK #2
Folytatva a szabim alatti 300+ komment kérdésinek szintetizálását és megválaszolását:
1) Keresztmarketing és a P&P formula
Abszolút stratégiai eszköz a GT kezében, ennek a blognak ma csak fele-ennyi olvasója lenne enélkül, és a konferenciára is a jelentkezők kétharmada a keresztmarketing partnerektől jött. (Ebben az előző mondatban a matek már önmagában egy lecke)
A probléma a keresztmarketinggel az, hogy ott kezdődik, hogy pontosan tudnod kell: ki a célpiacod - és ez azonnal kizár egy csomó tanácsadót, aki a célpiacot a P&P formulával határozza meg (P&P formula: "Nekem mindenki célpiacom, akinek van Pénze és Pulzusa")
Gyakran kapok megkeresést keresztmarketingre pl. olyan cégektől, akik teljesen más célpiacra lőnek (illetve ezek szerint nem is tudják, hogy kire): volt már ruha nagyker, volt táplálékkiegészítő, volt aki jutalékot kínált, ha kiküldök egy email-t a listámra és jelentkezőket szerzek neki a félmillió Ft-os porszívó-bemutatójára... hát igen, sokan mondják, akiknek jól megy az online marketing, hogy az egyik képesség, amit meg kell tanulnod, az az udvarias visszautasítás, mert sok hülyeséget fogsz kapni email-ben...
Amit kevesen fognak fel, hogy egy keresztmarketing együttműködés előtt nem csak azt kell végiggondolni, hogy NEKED mi lenne jó, hanem főleg azt, hogy a potenciális partnernek miért érné meg. Mivel motiválod, milyen feladatokat tudsz levenni a válláról az akció során, milyen jutalékot kínálsz, hogyan teszed azt mérhetővé.
Arról nem is beszélve, hogy az erőviszonyok gyakran nem egyenlőek a keresztmarketing partnerek közt, és akkor azt bizony kompenzálni kell. Ha valakinek lenne itthon egy százezres, minőségi, karbantartott kkv email listája, akkor egy ajánlásért lemennék a térképről: minden feladatot átvállalnék, nagy jutalékot kínálnék (akár lehet veszteségem is az első körben - majd a következőben behozom), stb.
2) Reklámajándék
Ez alaposan szóba került a kommentek közt, de ez igazából nem ide tartozó téma - viszont az októberi Navigátorban lesz erről egy hosszabb cikk.
3) Külföldi oldalak másolása itthon
Ez elkerülhetetlen - még országon belül is óriási a másolási kedv. Amit mindig javaslok, hogy nézd meg a saját cégednek megfelelő amerikai oldalakat: mik a jó reklámszövegek az oldalakon, milyen jó struktúrákat látsz, hogyan szereznek feliratkozókat, érdeklődőket, mit adnak el, azt hogyan reklámozzák ... a legjobb, ha a vevőjükké válasz, hogy megtudd: mit csinálnak a vevőikkel.
Egy tipp: feliratkozás után NE vásárolj azonnal, hanem játssz érdeklődőt, és figyeld meg, hogy hogyan próbálnak újra és újra rávenni a vásárlásra. Ez önmagában egy marketing lecke.
Más: néha engem is vád ér, hogy másolok külföldi oldalakat, vagy hogy válogatás nélkül írok olyan marketing technikákról, amik csak az USÁ-ban működnek. Tiltakozom: persze az ottani tananyagokból, az ottani guruktól tanulok elsősorban, de amit tanulok, azt először tesztelem itthon, és csak ha működik, akkor adom tovább. Nem működik ám mindegyik! (Sajna)
4) "A meggazdagodás titka: Semmi felesleges kiadás"
Ez az idézet a kommentek közt volt, ráadásul valami bátor névtelentől, de azért reagálok rá mégis, mert ez egy tipikus, gyakran hallható félreértés, ami sokakat foghat vissza a meggazdagodásban.
Az általános sztereotípia, hogy a gazdagok fogják a pénzt: a rengeteg sztori a milliárdosokról, akik nem adnak borravalót, akik maguk mossák a kocsijukat, akik minden egyes fillért nyüszítve adnak csak ki a kezükből. Főként az ő példájukból okulva hiszik sokan azt, hogy a spórolás, a felesleges kiadások visszafogása vezet a gazdagsághoz.
Ha elolvasod Napoleon Hill Gondolkodj és Gazdagodj c. könyvét, vagy Thomas Stanley-től a Millionaire Mind-ot, ott van a statisztika mindkettőben (szupergazdagokat interjúvoltak meg mindkét könyvben, hogy a közös jellemzőket feltárják) - ami pontosan az ellenkezőjét mutatja, mégpedig azt, hogy a gazdagok közt a mániákus pénzköltők vannak többségben. Persze itt ne pénzszórásra gondolj - hanem főként saját maguk fejlesztésére költött aránytalanul sok pénz, az alapítványok, jó ügyek támogatása és a célok eléréséhez kötött, önmaguk bőkezű jutalmazása a jellemző - amit már akkor is gyakoroltak, amikor még nem voltak gazdagok.
Dan Kennedy-nek van egy "Rengade Millionaire" c. könyve, amiben annyival viszi tovább a kutatást, hogy kizárólag első generációs dollármilliomosok titkait tárja fel, akik tehát nem örökölték a vagyont, hanem mind maguk építették fel, általában a nulláról. Érdekes módon a közös jellemzőik közt olyan meglepő tulajdonságokat talált, mint a kritikára való teljes immunitás, a "legjobbra számítok, de a legrosszabbra sem fog felkészületlenül érni" hozzáállása, és hogy a vállalkozásuk pénzügyi eredményeit pontosan mérik és álmukból felkeltve is kívülről tudják a legfrissebb számokat.
5) Harry Potter
Nem volt semmi az utolsó rész! Van a vége felé egy akkora csavar, amit olvasva össze kellett csuknom a könyvet, felpattantam az ágyból, kisétáltam a teraszra, és csak álltam ott vigyorogva, és élveztem, hogy meglepnek. Jó dolog, amikor az élet tartogat még meglepetéseket - és ne aggódj, én is tartogatok még párat Neked!
Kedves Gábor!
Nagyra értékelem tevékenységedet, szakmai tudásodat, a blogban megjelő stíusodat, érveidet stb. Ezt a legőszintébben mondom. Egyet azonban nem értek. Mitad adhat neked egy Harry Potter könyv? Mit tudsz profitálni egy okkult írásból, nem is beszélve a könyv megírása előtt abszolút eredménytelen és sikeresnek sem mondható írótól?
Ez igen igen megdöbbentett éppen az előbb leírtak miatt! Tudom, hogy ez eléggé szubjektív vélemény, de ettől függetlenül még kíváncsi vagyok álláspondora.
Üdv, Sanyo
Sanyo77 (nem ellenőrzött) | k, 09/18/2007 - 21:54
Először is egy remek sztori: fordulatos, kalandos, nagyon jól átgondolt (tehát több köteten átívelő cselekmények is vannak benne), és tele van meglepetésekkel.
Így élvezet olvasni.
De amiatt is érdekel, mert szakmailag mindig is kerestem azokat az írókat, akiknek letehetetlenek a könyveik, akiknek ha megjelenik egy új kötete, akkor azonnal sorbanállás van a könyvesboltokban. A cél mindig az volt, hogy megfejtsem ennek a titkait.
Pár ilyen szakmai titkot már sikerült megfejteni és kipróbálni, és ezekről beszélek is a Gazdag Tanácsadó konferencián:
http://www.gazdagtanacsado.hu/lastminute
Wolf Gábor | sze, 09/19/2007 - 14:24
Be kell vallanom töredelmesen: Én is másolok a küldöldi honlapokról!
De mit nevezünk másolásnak? Az is annak minősül ha a cikk tartalmát leírom magyarul, és persze megjelölöm a forrás oldalt is?
Vagy csak az a másolás ha egy az egyben veszek át valamit és netán a forrást sem jelölöm meg?
Ha nagyon szélsőséges akarok lenni, akkor az is másolásnak minősíthető, ha a sarki zöldséges bácsi eladási technikáját koppintom le :)
Véleményem szerint ésszerű keretek között a "nagyok" megfigyelése és másolása kifejezetten szükséges a sikeres üzletépítéshez.
Keresőoptimalizálás, keresőmarketing blog (nem ellenőrzött) | k, 09/04/2007 - 12:40
Én csak olvasóként böngészem az írásaitokat, és nagyon tetszenek, sokat tanulok belőlük. Nem vagyok marketing, vagy tanácsadó "guru", de saját tudatlanságomnak köszönhetően elmondhatom, hogy a magam kárán tanultam meg a legtöbbet. Ha előbb megtalálom az írásaitokat, lehet.... Ezt inkább nem is folytatom.
Szóval szerintem fényévnyi különbség van a GAZDAG ember, és a SOK PÉNZZEL rendelkező ember között. A legnagyobb félreértések abból erednek, hogy sokan azt hiszik, akinek sok pénze van, az gazdag.
Szerintem az gazdag, aki (teljesen egyetértek Gáborral ebben) azt teszi amit akar, akkor amikor akar, és nem szükségből hoz meg döntéseket.
A Gazdagság szerintem egy lelkiállapot. Igaz, aki anyagilag független, könnyebben rendelkezhet a saját ideje felett. Ez tény. Mégis olyan sokan vannak, akik lelkileg gazdagabbak, pedig kevés a pénzük, csak éppen olyan helyen dolgoznak, amit valóban szeretnek, szabadidejüket pedig szeretteikkel tölthetik. Nekik kevesebb a szabadidejük, de az sokkal tartalmasabb mint az átlagos embereké (legyen sok pénzük, vagy éppen kevés). Persze vannak ellenpéldák is.
Embertipus kérdése is a gazdagság. Aki garasoskodva szerez sok pénzt, az akkor is garasoskodik amikor már sok pénze van, mert nem tud megváltozni. Vagy csak nem is jut eszébe? Na ez egy érdekes kérdés.
Tanácsadás szempontjából szerintem mindkét oldalon megvan az, amiért érdemes foglalkozni velük. Talán tévedek, de inkább intelligenciában mérhető az, kinek jut el a tudatáig, hogy egy hozzáértő segtségét elfogadni JÓ!
Xena.Xavér (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 15:16
Nekünk tanácsadóknak szerintem épp azok a cégvezetők a legrosszabb ügyfeleink, akik a fogukhoz verik a garast, és semmire nem akarnak pénzt kiadni.
Még ha a kocsijukat nem is mossák maguk, de tanácsadóra nem szívesen költenek. Azt gondolják, mindent maguk tudnak jobban.
Egyszer tárgyaltam egy vállalkozóval, aki azt mondta:
"Meg tudnak nekem takarítani évi 3.000.000Ft-ot? Ez semmi. Én ha kicsit ügyesebben tárgyalok, 1 óra alatt megkeresek ennyit."
Ez igaz, és ez így van rendjén, hiszen mindenki a maga szakmájához ért a legjobban. De miért mondana le arról a 3 milláról, amit mi tudunk neki hozni? Mert a rezsiköltségek csökkentéséhez mi értünk jobban. És addig, amíg ő az én munkámmal foglalkozik, hányszor 3 milliót meg tudna keresni?
Végül nem lett üzlet, de nem bánom. Ez az ügyfél nem tartozik az ideális ügyfél kategóriájába. Ő most is maga foglalkozik a költségeivel, meg az üzletszerzéssel is. Marketingre nem költ, felesleges dolognak tartja, hiszen a régi kapcsolataiból él. A növekedési korlátját hamar el fogja érni, lehet, hogy már el is érte.
Nekünk meg kell találnunk azt a szűrőt, amivel sikerül elkerülnünk az ilyen ügyféllel való tárgyalásokat, mert az elvesztegetett idő. És az ideális ügyfelekre kell koncentrálnunk.
Tősér Sándor
BCM Budapest Kft.
Tősér Sándor (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 11:12
Mivel a céged pont a költségcsökkentés lehetőségét kínálja cégeknek, ezért ab ovo azokat találja szíven a marketing üzeneted, akiknél a garas foghoz való verése alaptulajdonság.
De abban igazad van, hogy a tanácsadók számára az a legjobb ügyfél, aki nem "fillérzseni".
Wolf Gábor | p, 08/31/2007 - 11:39
Gábor, fején találtad a szöget. Legtöbbször valóban azok hívnak, akik már egyébként is minden költséget csontig lefaragtak. Hál' Istennek náluk is szinte mindig találunk még tennivalót, de ebből tényleg nem lehet nagyot szakítani.
A legjobban az tetszett, amikor az ügyfelem az mondta az első hírlevéllel kiküldött tanulmányomra:
"Én tudom, hogy ez marketing, de nagyon igaz. Ez engem érdekel."
Na ennél a cégnél már közel 20 milliót takarítottunk meg. Kéne még néhány ilyen ügyfél, aki tudatában van a problémájának.
Tősér Sándor (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 13:18
A "fogához veri a garast" témakörhöz eszembe jutott egy szuper angol mondás:
"Penny-wise but pound-foolish", azaz kb:
"Fillér-zseni, de forint-tudatlan"
Wolf Gábor | p, 08/31/2007 - 10:40
Köszönöm Gábor, megerősítettél abban, hogy ragaszkodni kell az ideálisnak mondható célcsoporthoz, ha az elég nagy a boldogulásunkhoz.
Külföldi példák másolásához: Nemrég megvettem egy nagyon tenyérbemászó stílusú weblap ajánlását. Azt ígérte, hogy "kőgazdag" leszek azzal az e-book alkalmazásával, amit árulnak. Nem is kell mondanom, kitaláljátok. Az egyik amerikai "tankönyvet" fordították le.
Mentségére, igen alapos fordítás volt. A legszebb az egészben az volt, hogy belecsempészte a fővállalkozásának ajánlását is, méghozzá elég ügyesen. Azt mondom, már ezért érdemes volt megvennem. Így lehet eladni pénzért a saját reklámodat. Ügyes...:)
Vass József (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 10:08
wow... első hozzászólás...
A meggazdagodás bejegyzéshez van kommentem. Ismerjük ugye a "Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani!" mondást, és ez is erre vezethető vissza. Egyébként tiszta pszichológia. Mindenki szereti magát sikeres emberekkel körülvenni, tőlük tanulni, vagy egyszerűen mert a sikerükből eredően kellemes légkör lengi őket körül. Ha valaki sikeresnek mutatja magát (még ha kezdetben nem is az), és a környezete ezt elhiszi neki, könnyebben ér el eredményt más embereknél. Részesülni akarnak az illető sikereiből, vagy a kapcsolattól azt várják, ők is sikeresebbek lesznek.
Lényeg a lényegben: Igen, valóban, ha te sikeresnek érzed magad, az kihat arckifejezéseidre, reakcióidra, összességében megjelenésedre. Aki viszont folyton sír, és - a költésre visszatérve - folyton fogához veri a garast, arról az a kép jön le, hogy bizony kemény munka, és vér, izzadság árán jutott ahhoz amilye van. Márpedig ezt kevés ember szeretné saját sorsaként betudni. Így hát a laza, majdhogynem könnyelmű pénzszórás is lehet mutatója valaki sikerének, kell ugyanis mögé egy folyamatos fedezet. Megjegyezem, ha a sajátodról van szó, Faterék pénzével gizdulni nem ér!
Harry gyereket nem tudom érdemben kommentálni, Frodóéknál lemaradtam...
WZ (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 08:59
"...mindenki szereti magát sikeres emberekkel körülvenni..."
Nem a kevésbé sikeres veszi magát körül... a kevésbé sikeres rengeteget megtesz, áldozatokat hoz azért, anyagi áldozatokat is, hogy ott lehessen a nagymenő holdudvarában... kb úgy, mint a cápa és a kalauzhalak :)))
Ha okosan csinálja, akkor ez számára egy jó befektetés. De nem könnyű okosan csinálni.
Mária (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 09:29
Pontosan erre gondoltam én is, csupán az nem mindegy melyik szerepben szeretnénk mi tetszelegni?! Lefordítom azokat amiket írtál:
"áldozatokat hoz azért" = nyerő alkupozíció a te oldaladon
"anyagi áldozatokat is" = bevétel neked
Tulajdonképpen az egész blog erről szól, hogyan "marketingeld" magad sikeresként, így vonzva magadhoz a szintén sikerre éhezők táborát.
A nagy kérdés inkább az, mi tesz valakit sikeressé a célpiaca szemében?
WZ (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 10:36
Nem az számít, ki milyen szerepben szeretne tetszelegni, vagy ki milyen szerepben tetszeleg.
Nem sikeresnek kell "marketingelni" magad, hanem sikeresnek kell lenned abban, amit éppen most csinálsz és mindig látnod kell, hol tartasz és mi lesz a következő lépés, amiből a további sikereid következnek.
A külsőségek, ha úgy tetszik, a tetszelgések téged is és a partnereidet is megakadályozzák abban, hogy hiteles információk alapján hozzatok jó döntéseket. És az kinek jó?
Olyan helyzet, mint amikor a számológépen beragad a hetes gomb. (Érti valaki, mire gondolok?)
Mária (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 11:08
Kedves Mária!
Mindenben egyetértek veled, csupán viszautalnék az első bejegyzésemre:
Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani!
Ez feltételezi az általad leírtakat, de ezt valahogy kommunikálnod is kell kifelé.
Valóban a külsőség (a szakmai siker szempontjából) másodlagos, de ezt látják rólad azonnal, ez alapján alakítod ki az oly fontos első benyomást, amiről mint tudjuk kapukat nyit, vagy éppen zár.
Csajozós példával: Nem azt nézem meg először egy lányon, hogy jó anyja lenne-e gyermekeimnek, vagy hogy rendszerető-e. Ezek a fontos dolgok, de ha 3 lába van, nem valószínű, hogy beszélgetést kezdeményezek vele. Lehetne ezt visszavezetni akár az evolúcióig, és nem is távolodnánk el túl messzire az eredeti témától.
WZ (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 11:38
Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem mindegy, hogy a pasi BMW-vel és fehér rózsacsokorral érkezik, vagy Trabanttal és egy üveg asztali borral :)))
Egyértelmű, hogy melyik a nyerő, feltéve, ha a kocsi (és a csokor) nem hitelből van és nem is a kedves papa pénzéből.
A második verzió meg szóra sem érdemes.
Mária (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 12:00
A Trabi igenis jó autó volt anno. Megfelelt minden akkor támasztott igénynek, és elérhető volt. Már amennyire... Én ugyan 26 éves vagyok, és nekem nem volt, de kiállok mellette, mert kis súlya, elsőkerék hajtás, a kétütemű motor meglepő ereje, és az isteni kézifék a legjobb szlalom versenygépek közé emeli.
Megértem ha erre nem válaszolsz... :)
WZ (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 21:22
A Trabi azért felelt meg az akkori igényeknek, mert az igények tudatosan alacsony szinten voltak tartva és gondoskodtak róla, hogy a "dolgozó nép" ne is tudjon arról, milyen igényei lehetnének szerencsésebb körülmények között.
Emlékszem, bár még gyerek voltam, a korabeli "Autó-motor" újságban egyszer megjelent a főhelyen egy írás ezzel a nagybetűs címmel: "Találtunk egy Mazdát!" :-o
Ma a retro kultusz idején biztosan jópofának tűnnek ezek a "helyettesítő termékek" mint pl a Trabant volt.
Nekem a Trabiról Kusturica filmje jut eszembe, abból is az a jelenet, amikor egy disznó jóízűen majszolja a Trabant pozdorjalemezből készült első sárvédőjét :)))
Mária (nem ellenőrzött) | h, 09/03/2007 - 09:15
A multkor elhajtottam egy érdeklődőt, aki "munkával akart megbízni".
Tettem ezt mindössze azért, mert nem akart hozzám eljönni, minden áron azt eröltette, hogy én menjek el hozzá és ott tekintsem meg a megbízás tárgyát.
Mivel az elmenetelt a részemről nem indokolta semmi, visszautasítottam, amit viszont ő nagyon furcsált és azt mondta, hogy ilyet vele még senki nem csinált. Hát most csinált.
Hogy jön ez ide? Fogalmam sincs. De valakinek valamivel el kellett kezdeni ezt a blogot. Nem?
Anonymous (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 08:46
és ezzel el is lőtted hozzászólásom első sorát!
:)
WZ (nem ellenőrzött) | p, 08/31/2007 - 09:01